Sokan vagyunk, akik az iskola elvégzése után még nem tudjuk biztosan, mivel szeretnénk foglalkozni. Kimarad a főiskolai jelentkezés, mert céltudatosság – vagy számos egyéb tényező - hiányában úgy érezzük, kezdjünk el dolgozni és majd kialakul. Dolgozni tudunk és akarunk is, ezért nem okoz gondot, hogy iksz év iskolai padban ülés és tanulás után végre a saját lábunkra álljunk és felnőtt életet kezdjünk élni. Ennek pedig első lépése a munkahely keresés és az aktív dolgozói viszony.

Milyen munkát keressek?

18 évesen konkrét szakma nélkül – vagy rosszul választott képzés – után jogosan merül fel a kérdés: Hol kezdjek dolgozni? Én személy szerint a közgazdasági szakközép után irodai munkát választottam egy kisebb helyi cégnél, nem túl sok munka nem túl sok pénzért, de nyilván 18 évesen irodai asszisztensként nem kell csodákra számítani. Mellette elvoltam otthon, néha egy-egy buli (vagy néha több is), hétköznap munka, hétvégén pihenés. Néhány hónapig még tartott az újdonság varázsa, idővel azonban kezdett monotonná és unalmassá válni, semmi kihívás, semmi új feladat… kell valami izgalmasabb.

Vidéki kisvárosban nincsenek meglepetések, ha nincs valami nagyon jól menő vállalkozása az embernek, akkor annyira fogja vinni, hogy jó esetben hitelből vehet egy kis lakást, élhet egy középszerű életet, amiben boldog, gyerekkel (ha picit jobban keres talán több gyerekkel) és saját élettel, amit nem a szülők teremtettek meg. Persze vannak szerencsések, akiknek a szülők mindent meg tudnak adni, ők nyilván nem fognak nagyobb dolgokra vágyni, de akadnak olyanok is, akik napról napra élnek, mert hiába akarnak és tudnak is dolgozni, nincs lehetőség és ha van is, az is a minimálisnál is kevesebb pénzért. A fővárosban és a nagyobb városokban talán könnyebb a helyzet, ha fiatalon bekerül az ember egy jó céghez, ott tanul és belead mindent, akkor építhet karriert és kereshet többet, de ehhez nyilván kell a megfelelő képzettség (vagy ennek hiányában az akarat és a képesség a fejlődésre), nyelvtudás, kitartás, szorgalom és a szerencse, hogy a munkáltató mindezt megbecsüli és meg is fizeti.

A külföldi munka vonzalma

Akinek az itthoni munkalehetőségek nem felelnek meg (vagy nagy erőfeszítések után sem találja meg az álommunkát), külföld felé kezd kacsintgatni, ahol – a tapasztalatlan fiatalok szerint – kolbászból van a kerítés, csak ki kell utazni és bombázzák az embert a jobbnál jobban fizető állásokkal, ahol majd megismerkedhet a (gazdag) szőke herceggel és élnek boldogan, míg meg nem halnak… legalábbis a mesében. Ma már a külföldi munkához is vagy nagyon jó kapcsolatrendszer és protekció kell, ennek híján jó nyelvtudás, megfelelő képzettség vagy szakmai tapasztalat és egy adag szerencse. Ha ezek megvannak, irány a nagyvilág. Lehet menni Angliába, Írországba, de Németország vagy Ausztria is népszerű úti cél, a kalandvágyók pedig megcélozzák Amerikát vagy Ausztráliát, bár utóbbiakhoz inkább a tanulóvízum vezet és hozzá elég magas anyagi fedezet kell, ami lássuk be nem adatik meg mindenkinek.

Nyilván ha valaki nem az angolt vagy németet beszéli jól, hanem más nyelvet választott, olyan helyekre is kimehet, ahol az adott nyelvvel érvényesülni tud, de Magyarországon az állami oktatás nem túl sok helyen ad teret az angol, német, francia és spanyol nyelveken kívül túl sok egyéb idegen nyelvnek. Legalábbis ezek a legnépszerűbbek: közel vannak az e nyelveket beszélő országok és több a tanár, aki tanítja. Persze vannak egyéb tanulható nyelvek is, aminek az lehet az előnye, hogy kevesebben beszélik és emiatt a lehetőség is több lehet az adott országban, mert kevesebben akarnak – nyelvtudás hiányában – azon a területen dolgozni. Ez szintén régiónként, iskolánként változik, ma már bármilyen nyelvet tanulhatunk, ha megtaláljuk a megfelelő oktatási helyszínt.

A legnépszerűbb pozíciók

Rengeteg ismerősöm van, akik az évek során úgy döntöttek, hogy külföldre költöznek, akár néhány évre, akár – terveik szerint – örökre, családdal vagy párkapcsolatban, esetleg egyedül egy szerelmi csalódás után, új életet tervezve. A népszerű úti célok esetében igen gyakran előfordul, hogy az emberek nem a szakmájukban dolgoznak. Nyilván a vendéglátósok számára elég egyszerű a helyzet, egy jó nyelvtudással és itthoni referenciával nagyobb valószínűséggel fognak jó állást találni, de akadnak olyan helyek, ahol betanítják az embert és nem kell feltétlenül bizonyítvánnyal vagy diplomával rendelkezni. (A speciális szakmában dolgozókat most kihagynám, mert egy orvos vagy mérnök nagy valószínűséggel tud a saját területén elhelyezkedni, a jó szakemberek ugyanis mindenhol keresettek.) Legyen az ember talpraesett, beszélje az ország hivatalos nyelvét, akarjon és tudjon dolgozni, a szakma rejtelmeit pedig megtanítják, ha szükséges. Hogy mik ezek?

• Szobalány/takarító, mosogató: a szobalányoknak általában nem kötelező a végzettség vagy az előzetes tapasztalat (bár a sokszoros túljelentkezések miatt előnyt élvez, akinek van), az igényesebb lányok ismerik és szeretik a tisztaságot. A mosogatás általában önálló tevékenység, „konyhanyelv” elég és ezzel a munkával kezdik azok, akik valahol szeretnének beilleszkedni a külföldi munkába tapasztalat és nyelvtanulás terén
• Éttermi felszolgáló: itt már nem árt, ha végzettség híján az ember dolgozott már ebben a pozícióban, mert főként a forgalmasabb és igényesebb helyek igénylik a hozzáértést. Kisebb helyeken azonban elég, ha 3 tányért össze tudunk fogni, a többi majd ránk ragad
• Báros: ide már elvárás a szakma ismerete és a jó nyelvtudás, több a közvetlen kapcsolat a vendégekkel, akik szeretnek beszélgetni és elvárják a gyors és minőségi kiszolgálást, nincs idő a koktélok receptjének olvasására készítés közben. :)
• Kávézói vagy gyorséttermi alkalmazott: ide általában a nyelvtudás és némi munkatapasztalat elég, mert minden láncnak saját elvárásai és tréningjei vannak, amit megtanítanak
• Szállodai alkalmazott: lehet portás, recepciós, londiner – itt a szállodai tapasztalat szükséges, de ha háttérmunkát vállal az ember, amihez nem kell végzettség, ott kevesebb pénzért is találunk állást
• Babysitter: elsősorban a személyiség a döntő és a nyelvtudás. Sok diák választja ezt a lehetőséget, de nagyon kell vigyázni, hogy milyen módon jut ki az ember és milyen családhoz kerül. Fiatalon sok veszélyt rejt magában a kétes hírű munkaerő közvetítő és egy olyan család, ahol visszaélnek a fiatal bébicsősz naivságával. (Ez persze minden külföldi munkavállalás esetében igaz, mindig körültekintően kell közvetítőcéget választani! A többszázezres fizetés heti néhány órás munkával nyelvtudás és tapasztalat nélkül nyilván túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen!)
• Szakács: szakmai tapasztalat vagy legalább végzettség – akár pályakezdő – és némi nyelvtudás. Színvonala és helye válogatja a nyelvtudás szükségességét, de nemzetközi környezetben azért elég nehéz idegen nyelv ismerete nélkül boldogulni.
• Gyári munkás: leginkább a kézügyesség, precizitás és a megbízhatóság a döntő, valamint nagyon alap nyelvtudás – néhol ettől eltekintenek, ha többségében azonos nemzetiségű emberek dolgoznak

A hajózás külön életforma

Aki ezt a munkát választja, annak érdemes előtte tájékozódni a lehetőségekről. Különböző cégek különböző lehetőségeket rejtenek, eltérő a fizetés, a felkínált pozíció és az azzal járó elvárások is, a munkaidő, a szabadság, a bejelentés is más-más országokhoz történik, a betegbiztosítás is változó… szóval nem minden fekete és fehér. Cégenként a hajók is változók, sok minden függ a hajó személyzetétől, a vezetőktől, a vendégektől és az útvonaltól is. Egy cégen belül is van álomhajó és büntetőtábor, emellett nem is vagyunk egyformák – akinek az egyik hely a mennyország, az másnak lehet pokol is.

Mindezektől eltekintve azt mindenképp tudni kell, hogy a hajós munka teljesen más, mint egy szárazföldi. Legyen az folyam, tenger vagy óceán, egy közös és egyben minden más szárazföldi munkától merőben eltérő tulajdonsága van: az összezártság a többi emberrel. Míg egy idegen országban – még ha többen osztoznak is egy lakáson – van lehetőség munka után elsétálni valahová, vacsizni egyet a barátokkal vagy akár egyedül és minden szabadidődet máshol tölteni, addig a hajón erre nincs lehetőség. Van egy kabinod, ahol élsz, van szobatársad – még ha ez a párod is -, akivel meg kell osztanod a szobát és ha épp nem a kikötőben áll a hajó, nem tudsz máshol enni, mint a személyzettel, akik mindent tudnak Rólad, mindent látnak Rajtad, mert így telnek a napok. Egymásra vagytok utalva, mint sorstársak, ha nyitott vagy mindent tudnak Rólad, ha zárkózott, akkor kitalálnak történeteket és levonnak – sokszor téves – következtetéseket.

Ez nem feltétlenül rossz, de néha teher. Néha kell a nagy, bulis társaság, néha pedig a csend és a nyugalom, a privát szféra. Néha úgy érzi az ember, hogy megfullad a bezártságtól és legszívesebben fellőné magát a Holdra, hogy egy kicsit egyedül lehessen, de ha jó a csapat, akkor gyorsan pörögnek a napok és hipphopp eljön a szezon vége. Közben sok élményt szerzünk, erősödünk mentálisan és fizikailag, amit egy életen át őrzünk az emlékeinkben és örülünk annak, hogy jó döntést hoztunk akkor, mikor hajóra szálltunk.

Legyen az bármilyen munka, bármilyen körülmények között, bármilyen országban, egy a fontos: ha nem szeretjük, amit csinálunk és nem tudunk őszintén örülni az életünknek, akkor az egész nem ér semmit. Meg kell találni benne a motivációt, ami lehet az anyagi része is, hiszen ha az segít abban, hogy túléljünk egy időszakot, ami után végre azt csináljuk, amit szeretnénk, akkor legyen az. Lehet a tapasztalat vagy a nyelvtudás, a szakma iránti kíváncsiság és érdeklődés, a lényeg az, hogy a munkánk ne okozzon lelki vagy testi fájdalmat minden egyes nap, mert csak egy életünk van. Fiatalon annyi lehetőség közül választhatunk és ha megtaláljuk azt, amivel annyit kereshetünk, hogy később könnyebb lesz az életünk vagy már az elején megtaláljuk a hivatásunkat, sokkal egyszerűbb és örömtelibb évek várnak ránk. :)

Ha tetszett, kedveld a bejegyzést és oszd meg barátaiddal. :)